szerda, szeptember 26
szerda, szeptember 19
MĂDĂLINA DAN & MIHAELA DANCS - (ANTI)AGING
Már az első percekben magunkénak érezzük az előadást. Itt vagyunk Gyergyóban, 2012. szeptember 16-án, a dance.movement.theatre fesztiválon – mondja Mădălina és Mihaela a kamerának. Céljuk, hogy minden fellépést rögzítsenek, üzenetet hagyjanak maguknak, és azt harminc év múlva elővegyék. A jelent szeretnék konzerválni a jövő számára, az élet pozitív elfogadását mutatják be, hogy 2041-re is jusson belőle. A két színésznő jó humorral beszél a próbákról, az előadásról, saját személyiségükről. Irónia és önreflexió, jókedv és mélység keveredik a hangjukban. Magukat játsszák, de mégis adnak az egésznek egy keretet, egy koncepciót visznek bele, ettől lesz valóban színházi minden mozdulat. Nyíltan mernek beszélni a nőiességükről, a szakmájukról, az életről – nincs benne önámítás, a játékból mégis derű sugárzik, ami ránk, nézőkre is hat. Mi is a „kreatív szanatórium” tagjai lehetünk, ezt bizonyítja az alkotók felénk irányuló gesztusa. Az előadás végén mi is üzenhetünk, belenézhetünk a kamerába, mosolyoghatunk, tanácsokat adhatunk a harminc évvel idősebb önmagunknak. (deka)
Nagyon jó az előadás szövege. A két lány ügyesen helyzetbe hoz minden mondatot, játszanak a csendekkel. Behozzák a konkrét valóságot, ezzel ügyesen maguk után “húzzák” a nézőket. (kata)
Spectacol născut din dorința de a inversa raportul reflexiv asupra trecerii timpului.De dată aceasta, nu e vorba de o rememorare bazată pe fotografiile din album și însoțite de “Îți mai aduci aminte”, căci raportul este al unui prezent în care se produce și înregistrează video amintirea unei zile de 16 septembrie din cadrul Festivalului “Dance.Movement.Theatre” (cadru mereu actualizat cu fiecare reprezentație). Scopul este de a accentua spiritul tânăr, mereu în alta parte și cu alte vise.Principiul este al unui “ sanatoriu creativ pentru destindere, deconectare, confort psihic, vitalitate,menajare și conservare pentru viitor”. Astfel, spectacolul are un aer tonic, un fel de “sunt pregătit” pentru “urmatorul prezent”. Este o harta afectiva a viitorului, așa cum este el imaginat de cele 2 tinere. Ritmul mărturiei personale este presărat cu umor, ironie și senzația de improvizație.Pleci zâmbind de la spectacol , un zâmbet pe care îl poți înregistra pe același suport video cu cel al momentului artistic, care îți devine moștenirea anului 2041.(elisa)
Inkább ötlet, mint kivitelezés. Az előadás már jóval a kezdés előtt feldobja a labdát – olyan kérdésre mutat rá, ami mindenkit foglalkoztat –, de a „labda elgurul”. A mozgás leválik a témáról és – amellett, hogy helyenként tecnikailag is unalmas – öncélúvá válik, nem ad semmit hozzá ahhoz a játékos kérdésfelvetéshez, amivel kezdtek. (kata)
Spectacolul naște o provocare, oare ne vedem în 2041(?). De ce abia la final a existat îmbrățișarea și în timpul evoluției nu părea că ar exista o comunicare afectivă între cele doua?(elisa)
Tényleg ez az, amit harminc évvel idősebb magunknak mutatni akarunk? (kata)
BICSEI ZSUZSA - ABZU-MÉLYSÉG-Butoh szólo / ABZU-ADÂNCIME-Solo butoh
Nem ismerem a butoh-t, de az előadás alapján valami nagyon mély, spirituális, őszinte dologról lehet szó. Bicskei Zsuzsa egy percig sem volt hazug, ezzel ragadott magával.
A jelmeze is szép és kifejező, mégsem kézzel fogható. Mikor lebontja szoknyáját csodaszép párhuzamok jönnek létre víz, anyag, föld és levegő közt. (kata)
A kedvezőtlen technikai feltételek ellenére Bicskei Zsuzsa erős színészi/táncos jelenléte fenn tudta tartani a közönség figyelmét. Testi figyelme kifogástalan, a mozgássorok kidolgozottak. A vetítéstől eltekintve esztétikus látványvilággal találkozunk. A sumér szövegek és a butoh tánc ötvözése szokatlan, ám ebben a formában mégis működőképesnek látszik. A furcsa hangzású szöveg és a test groteszkké formálása folyton valami újat mutat. A lassú mozgás ellenére sem válik unalmassá az előadás. (deka)
Alegerea de a utiliza imagini de pe internet, care au o largă circulație a fost redundantă și ușor previzibilă.(elisa)
Az óceánról, a partról, az állatokról és a bálnamészárlásról készült képek vetítése gyengíti az előadást. Olyan felvételekről van szó, amelyek számtalanszor visszaköszöntenek a világhálón. Gondolatilag érthető, hiszen Bicskei Zsuzsa butoh szólója „a világóceánhoz intézett engesztelés”, kivitelezésében viszont a színpadkép legzavaróbb elemévé válik. Az elhangzó sumér szövegeket rossz magyarsággal és helytelenül fordították, ezek vetítése is igénytelenül szerkesztett. Egyszerre látjuk az egész szöveget, nem feliratként funkcionál, hanem képként. Az utolsó sorból pedig már az apró betűk olvashatatlanok. (deka)
A zenehasználat kicsit esetlegesnek tűnik. Az előadás háromnegyedében koherens, ugyanolyan stílusú zene ad táptalajt a mozgásnak és beleringatja a nézőt egy nyugodt hangulatba. Az utána megjelenő zongorás dal felébreszt és kizökkent, a végén a népzenés fuvola teljesen kidobja magából a nézőt. Egyáltalán nem illik az előadás misztifikumához. (kata)
Ce semnifică bucata albă de material (care alături de pânza de pe față și alternarea pozelor cu animale au constituit singurele schimbări exterioareale momentului) (elisa)
A művészeti ágak között miért nincs átjárás? Bicskei Zsuzsa előadásának létrehozásában miért nem dolgozott egy képzőművész, aki minőségi színpadképet tudott volna teremteni? A szövegkezelést miért nem egy hozzáértő dramaturg végzi? (deka)
Valóban szükséges szamárvezetőként sumér történelmet nyomtatva a néző kezébe adni? Muszáj fordítani a szövegeket? Nem lenne jobb az érthetetlenség misztikumának leple alatt hagyni az előadást? (kata)
.jpg)
KOBEZ - CENTER MEMOIRE DU CORPS - Hhouaka (A) méhcsípés / Hhouaka (A) înțepătură de albină
Mégcsak nem is kiálthatok, követlek szívdobogva, merészen ellököm magam, megkaplak és ledoblak – mondja Pilinszky a Trapéz és korlátban. Az előadás forgatókönyveként is olvasható az elhangzó és kivetített vers, hiszen a sorok pontosan leírják Varga Heni és Döbrei Dénes mozdulatait. Kegyetlen, néma tornának nevezi a költő e hajszát – ilyen az előadás is.
Kegyetlen, mert folyton feszegeti a néző tűréshatárait. Hová tesszük az elvárásainkat, ha az első öt percben a színészek csak mozdulatlanul néznek minket? Néma torna, mert a mozgás és a hang külön érvényesül. A táncosok és a zenészek saját világot teremtenek, külön utaznak. A tánc, a zene és a szöveg párhuzamosan működik, a végén mégis jól összeköti ezeket Pilinszky hangja. (deka)
Az előadás által használt elemek mindegyike (zene, tánc, látvány) külön-külön kísérletező jelleggel bír. Mégis egymás mellé téve az erős formákat, nem kiégetik egymást, hanem egymásra támaszkodva összeolvadnak. A tánc és a tánc által illusztrált szimbólumok gyengédségét az éles, dübörgő, zajos hangok nem ellenpontozzák, hanem kiemelik az érzékenység mély, sötét oldalát is. Finoman idézik belénk az elemit. Az előadás emlékeztet. A bőröndben megjelenik a föld, kezüket és arcukat mártják benne, emlékezés a hovatartozásra. Erre épül az otthon, a mindennél elemibb földre. (réka)
HhouAka(A) – Înţepătură de albină – un spectacol de teatru-dans al celor de la Kobez Centre Memoire du Corps din Toulouse, de unde am plecat de acolo de parcă tocmai aş fi fost… înţepată de o albină. Motivația o reprezintă ușoara agitație și fiorul provocate de un sunet născut brut, pe scenă, aflat în contrapunct cu momente de dans abstract, lipsit de coerență coregrafică. Ideea de experiment cu un public solicitat să recepteze altfel începutul unui spectacol prin ilustrarea a 10 minute de întuneric, « umplut » cu sunete de metal, tocuri, fermoare, sticle care se sparg a fost una îndrăzneață. Sunetele continuă și după ce lumina dezvăluie chipurile nemișcate a doi actori. În clipa următoare, cei care au facut zgomotele încep să asigure cadrul sonor (format din instrumente improvizate) pentru perechea care, din pasivă, începe să urmeze în dans sunetul produs. De subliniat este emoția estetică care se naște când vezi ce obiect produce un sunet, dar acel sunet este asociat cu un altul într-un mod creativ. O situație puternic exploatată vizual a fost bărbatul-marionetă/femeia-marionetă, creată cu ajutorul a două trapeze improvizate pe care personajele ce au asigurat fundalul sonor le mânuies,asemeni unor maeștri păpușari.Asociată unui poem (Trapez și limită de János Pilinszky) despre pierderea iubitei trapeziste, momentul e unul bine costruit.(elisa)
A szimbolikus elemek közül kilóg a tál víz és a benne úszkáló papírhajó. A többi elemhez képest túlságosan egyértelművé válik ez a kellék az utazás motívumához. (réka)
Sok metaforát használ az előadás. . Talán, ha az alkotók kevesebb eszközzel dolgoznának, és azokat jobban kifejtenék, a közönség előadásról alkotott képe is letisztultabb lehetne. (deka)
Din descriere, spectacolul își dorește să transmită itinerariul unei călătoriei unui grup de 4 prieteni, dar realizarea acestui gând este precară. Lipsește atenția la detalii și interesul pentru o receptare cât mai clară din partea publicului. Dacă scopul a fost ermetismul personajelor și a relațiilor dintre ele, atunci a fost atins. Dar dacă ideea că pământul devine un suvenir nu este ajutată de alte obiecte-simbol, momentul riscă să devină confuz. Un alt aspect negativ este lipsa de coordonare în unele momente dintre echipa tehnică și colegii lor actori, ceea ce a făcut ca, de exemplu, ideea de “time travel” de după paravanul din plastic, să nu se vadă cum ar fi trebuit.(elisa)
A zene követi a táncot vagy a tánc a zenét? Hogyan sikerül fenntartani az egyensúlyt? (réka)
Mi van, ha az első percekben lemarad a néző? Nem lehetne az erős kezdést fokozatosan felvezetni, a közönséggel megszoktatni ezt a számára idegen nyelvezetet? (deka)
Nu este clară nevoia de a implica personajele care au asigurat sunetul.De ce au fost ele introduse ?(elisa)
SERGIU MATIȘ & VLAICU GOLCEA: Duet
A közönség-kezelés. Tudatosan vagy kevésbé tudatosan, de az előadás folyton átvágja a nézőt. Ígér és nem ad, vagy ha ad is, nem azt, amit ígért. Mégis újra és újra bedőlünk neki. Még a tapsrend alatt is. Egy pár hang a zenésztől, a táncos ”bekészülése” a tér közepén, elhalkul a taps – várunk valami ráadás-szerűt? És ismét nem kapunk semmit, ismét átvágnak. És mégis, a közönség díjazza. (kata)
Az előadás gyengéit az tartsa össze, hogy sosem tudjuk kitalálni, mi fog történni három perc múlva. Mindenen meglepődünk – valamennyire. (zsomb)
Az előadás utáni hatás rokonszenves. Képes megfosztani a nézői méltóságtól úgy, hogy lassan szimpatikussá válik ez a módszer. (réka)
Ha az átvágás és szórakoztatás útját válaszják az alkotók sok mindent be kell áldozni érte mind a mozgás mind pedig a zene terén. De ez is egy út. Viszont akkor ez a fajta dramaturgia rövidebb jelenetekben tud igazán hatni: egy ötlet, bármennyire jó is legyen az, nem tud élni egy egész zeneszám hossza alatt, ellaposul. (kata)
Sergiu Matiş és Vlaicu Golcea Duetje válogatás nélkül minden eszközt bevet a közönségszórakoztatás érdekében. Az ismertető szerint a „a zene átveszi az irányítást a test fölött”, a színpadon viszont nem ott megszülető mozgásokat látunk. Nincs improvizáció. Ehelyett elcsépelt gegekkel találkozunk. Az előadás nem kockáztat. Jól bevált, ismert mozdulatokat alkalmaz, a közönségnek pedig ennyi elég. A dalokat nagy nevetések kísérik.A koncepció, ha egyáltalán beszélhetünk koncepcióról, nem tart sehová. Nem csak gondolati, hanem technikai hiányosságokat is felfedezhetünk. Sergiu Matiş énekhangja minőségében is kidolgozatlan, a koreográfia esetleges. A táncos-énekes néha viszont eléri azt, hogy tényleg azt hisszük, történni fog valami, viszont a fordulópont előtt megtorpan, és nem vezeti végig, amit elkezdett. Nézőként folyton átverve érzem magam, és nem marad más, csak a várakozás. (deka)
Az előadásban nem elég erős a kitett az idézőjel. (réka)
Sosem kaptunk egy tiszta zajt. Elindult valami hangzás, ami végig mocskos maradt. Még zeneileg sem volt tanító jellegű – főleg, hogy komoly hangszereken játszodtak, amikkel szívesen megismerkedtem volna. (zsomb)
Miért díjazzuk – nézőként – ha pofátlanul átvágnak? Ez valamiféle nézői mazoizmus? (kata)
Tényleg elég nekünk annyi, ha valaki értelmetlenül vergődik a földön és ordibál? (deka)
Hogyan lehet egyensúlyozni a marhaság és az értelmesség között? Nem a zene érdeme,
hogy nem billen át értelmetlenbe? (réka)
Hogy lehet úgy színpadra lépni, hogy mindkét művész megtartja magának a tehetségét? (zsomb)
vasárnap, szeptember 16
BOZSIK YVETTE TÁRSULAT - Az ezeregyéjszaka virágai / Floarea celor o mie și una de nopți
Az ötvenhárom perces előadás teljesen a zenére épül. Nincsenek benne szünetek, folyamatos mozgást látunk. Philippe Héritier gyors tempójú, modern hangzásvilágú zenéje áthelyezi Az ezeregyéjszakai virágai-nak történetét a jelenbe, s mert örökérvényű emberi megnyilvánulásokat látunk, könnyen átéljük azt, ami a színpadon történik. Visz magával az előadás. A táncosok a mozgáson kívül a színészi eszköztárukat is megmutatják, ez gazdagítja a jeleneteket. Jurostovszky Sosa jelmezterve, csakúgy, mint a zene, élő. A játszók sokszor átöltöznek, a ruhák mégis egységet alkotnak letisztultságuk, metaforikus jellegük miatt. Érthető a dramaturgia, a helyzetek egymásból adódnak, kidolgozott karakterekkel találkozunk. (deka)
Csodálatra méltó a pontosság, a technikai tudás, a pörgés. A mozgássorok összetettségét a tömegjelenetek dinamizmusa fokozza, egyszerűen tátott szájjal „kénytelen” végignézni az ember, akkor is, ha esetleg nem érti, vagy semmi köze hozzá. De persze a technikai tudáson felül nem üresek a mozdulatok, a zsigeri pulzálás és a finoman felsejtő mozdulatok erős (élet?)érzésekből fakadnak. Minden mozzanatában nagyon expresszív, mozdulatban, játékban, látványban egyaránt. Gyönyörködteti a szemet és a lelket. (kata)
A színpadon megjelenik a növényvilág, a beporzás, szitakötők után a harcoló állatok, majd látjuk az embert is. A halandóságot mutatja meg az előadás, a születésre helyezve a hangsúlyt. Egy óceánként tükröződő, félkör alakú linóleumon látjuk a történetet, az élet keretei között. Mindenki, aki belép a térbe, egy új – egy újjászületett – lény. Sajnos, az itt megjelent pontosság nem jellemző minden előadásra, de ettől kiemelkedő: a tökéletlent tökéletesen ábrázolja. Úgy mutat be történeteket, hogy túllép az időn – a mulandót egy erőteljes pillanatában ragadja meg. (zsomb)
Az akrobatikus elemeket idéző mozgássorok feltűnés nélkül beépülnek a koreográfiába. A hosszú rudakkal körbevett tér meghosszabbítja a táncosok testét. A gyors és a lassú tempó egyensúlyban vannak, átgondoltan alapoznak egymásra. A „főszereplők” nem a jelenetek túlsúlyából tűnnek ki, hanem a technikásabb koreográfia emeli ki őket a „tömegből”. (réka)
”O mie și una de nopți”, o istorie a dragostei față de actul de a povesti, de a exprima dorințele ascunse ale umanului reprezintă o bază pentru spectacolul ”Floarea celor 1000 și una de nopțî”. Titlul trimite la filmul cu același nume al regizorului italian Pier Paolo Pasolini, atras și el de nevoile subconștientului de a fi transformat într-un contact fizic.(elisa)
Ceea ce a reușit Bozsik Yvette este departe de a fi vulgar,nedemn sau nepotrivit. Astfel, totul pare unitar, e o poveste credibilă, care „se spune” aproape in vis. Costumele picate manual ale lui Juristovszky Sosa, muzica compozitorului elvețian, ambele inspirate de motive arabe ușor inteligibile completează un spațiu ca o colivie de aur, care, în discursul dansului constituie un cadru unde orice asociere este posibilă : el-ea, el-el, ele, ei, vis- realitate sau moarte-viața. Poate de aceea decorul se bazează pe ideea de perspectivă și fisură, tocmai pentru a intreține iluzia lipsei de graniță dintre poveste și realitate. Situațiile de dans în grup ajută duetul Timea Fülöp si Tamás Vati care înfățișează o lună de miere grotescă. Etapa a sexualității, erotismul pătrundeprin energie eliberatoare a mișcării dansatorilor. –” Această piesă prezintă o abordare abstractă despre relația dintre un bărbat și o femeie, o întâlnire a contrastelor” spune Yvette Bozsik. Pe de altă parte, momentele de eros dintre cei doi au fost construite astfel incât bărbatul inocent să fie ”maturizat” de experiența femeii-animal.însă, odată cu maturizarea statutul celor doi se inversează, el fiind ”dresorul” femeii.(elisa)
A lekerekített játékteret elasztikus rudak határolják, a táncosok azon keresztül lépnek át egy belső világba. A külső tér a néző számára is látható, viszont nincsen pontosan meghatározott szerepe az aranyrácson kívüli világnak. Hol nyilvánosan öltöztetik át egymást a lányok, hol leskelődnek a kör közepén táncolókra.
A kimenetelek és bejövetelek sincsenek helyzetbe hozva, nem látjuk, hová mennek, vagy honnan jönnek a szereplők, csak azt, hogy azért szaladnak be, mert az az etűd következik, amelyben éppen ők táncolnak. (deka)
A mimikára alapozott percekben fölösleges arckifejezések is voltak. Improvizatívnak tüntek, nem érződött a hátterük. Mutathatott volna többet a keret mögötti helyről. (zsomb)
Kikészítették a szemeimet.:) A díszlet az első pillanattól vibrál, a vertikális vonalak végig „szaladgálnak” a táncosok körül és fordítva. Ehhez kapcsolódnak az – egyébként néha nagyon összképromboló – jelmezek (különböző kockás anyagok, cirádák és egyéb ornamentikák), amik többségükben ugyancsak csalják a szemet. Ez persze hozzáad az előadás hangulatához, de egyben zavaró is. (kata)
A mozgáson kívül használt arcjáték a humor forrásává válik. Vati Tamás kikacsint a nézőtérre, elemzi a helyzetet, velünk együtt örül, hogy sikerült megszereznie a nőt. Rajta kívül azonban más nem alkalmaz erőteljes mimikát, s ettől az összjáték egyenetlenné válik. (deka)
Törekszik egyfajta történetmesélésre, viszont a jelmezváltásnak önmagában nem sikerül megteremtenie a jelenetek elhatárolódását. Az egyesülés jelenetében, amíg a nő meztelensége felépített, addig a férfié hirtelen betoppanó, nincs átvezetés az intimitásra. Szándékosságnak viszont túl gyenge. (réka)
Felnőtteknek szóló mese szépen csomagolva. A kidolgozott látvány- és mozgásvilágon kívül ad-e többet az előadás? Marad-e valamivel a néző? Vet-e fel aktuális problémákat, vagy csak a szépre törekvés jegyében végigvezet egy örökérvényű történetet? (deka)
Miért akarják a mulandót megörökíteni (mulandó) előadásokban? Mi történik az embereken túl? (zsomb)
Lehet ebben a témában újat mondani? Érdemes újra és újra megmutatni? Van igazi tétje? (kata)
Egy mű adaptálásánál kell ragaszkodni az eredeti értelmezéséhez? Már az adaptálás kezdeténél megváltozik a jelentés? Vagy a munkafolyamatban csak egy adott pont után változik? (réka)
szombat, szeptember 15
ANDREEA NOVAC & TÉGLÁS ISTVÁN - Dance a playful body
Mint egy harminc perces élő installáció. Merész, de illedelmes. A testet megemeli a testi fölé. Az ilyen próbálkozásoknál általában mocorog bennünk valami elutasítás. Itt viszont játékossággal, humorral kezelve úgy jelenik meg a meztelenség, hogy nem zavaró. A vulgáris helyébe a természetesség lép. Pontos, jól felépített, és frappáns. Illetve ezek mellett még arra is van ideje, hogy olyan kérdésekkel foglalkozzon, ami az alkotás határait, az alkotó helyzetét feszegeti. (réka)
Téglás Istvánnak nincsenek feszélyezett pillanatai. Le meri vetkőzni gátlásait, ettől lesz minden pillanatában őszinte a játék. Az erős fizikai és szellemi (!) jelenlétet igénylő részeknél is figyel a közönségre. A legkoncentráltabb pillanatokban is rá tud nézni arra, aki köhög, vagy felkacag. Azon kevés előadások (és csak azért nem használom a performance kifejezést, mert az alkotók előadásnak tekintik) közé tartozik, ahol nem zavaró a meztelenség. Téglás István meg meri mutatni saját testét. És ami ez esetben még fontosabb, azt is láthatjuk, milyen folyamat játszódik le benne a lemeztelenedéskor, mindezt jó humorérzékkel fűszerezve. A Dance a palyful body nem polgárpukkasztó és nem öncélú, hanem őszinte és önreflexióra késztető. (deka)
Az intimitás bejárta a nézőteret is. Óriási ereje volt a csendnek – az elején fusztrált, de lassan elkezdett beépülni az előadásba. Nem tudtuk mi sem elrejteni magunkat másoktól. Mindenki hallotta ha valaki nyelt, szimmogott, vagy megvakarta a fejét. Kihívás volt a nézőnek is. Az előadás vontatottsága a „nem szépségében” gyönyörű volt; sajnos két jelenetnél ez öncélúvá vált. (zsomb)
A fal, a matrac, az ajtó, a padló és a nézők mind társai a táncosnak. Michelangelo anatómia-tanulmányai, falfirkák és szimpatikus szörnyszülöttek, rajz- és bábfilm, pop art és francia fotóművészet keveredik ebben a 30 percben. Iszonyat technikás és rafinált. Véresen komoly és játékos. Kifordítja a sarkából a Figura stúdiótermét, felborítja a síkokat. Már azt sem tudod, hogy te vagy ő van a feje tetején. Felemeli a néző(tere)t. (kata)
Experiențe vizuale noi înainte de a (ne) aplauda CORPUL. Mai întâi e necesar de explicat “to perform” (a performa), care înseamnă a fi în faţa unor spectatori în urma unui acord convenţional,a manipula sau dirija percepţia lor. A doua mențiune e legată de relativitatea contemporană a termenului de dans, scenă sau actor. Așadar, cu ideea unui “orice” care poate să fie obiectul focalizării unui iubitor de emoții publicul așteaptă experimentul. Un om, un gol, un plin, respirația umană, “respirația” saltelei, metamorfoza lui, personificarea “ei” alături de orizontale și verticale căutate și negate formează un…un greu de definit univers. Atributele privirii mele se numeau fie Kafka, fie Marina Abramovic, fie Peter Brook. Dar corpul contiunua să existe, pur și simplu. Iar dacă nu făcea o reverența în final, nu mi-aș fi amintit că eu am fost un spectator și acum se aplaudă în spiritul convenției. De aceea poate m-a surprins că prospețimea pe care am simțit-o este revitalizată de 4 ani.În 2009 se scria: « Dance a playful body » susține ideea unui corp « pe care se succed perpetuu situații asumate contextual, alternative ale unei deveniri însușite cu mijloace performative. »(Gina Șerbănescu – Corpul ca “idee-cameleon” în Teatrul Azi, nr. 1-2/2009) iar spectacolul este mai viu ca oricând, potrivit mărturisirii Andreei Novan (care semnează direcția artistică). E greu să îți revii după un astfel de spectacol, de unde să începi, care e firul narativ, unde se termină? Cum să îl povestești? Un corp care nu vrea să poarte un mesaj didactic sau să proclame o formă, “Dance a playful body”este un performance al un corp-anticorp, dar și al unui corp esență în care interiorul protagonistului vibrează într-o tăcere aproape brutală cu interiorul spectatorului. E un exerciţiu de sinceritate ca actorul să elimine convenția “Gata!Acum sunt un personaj și joc în fața unor ochi”. Astfel, mișcările lui Téglás István, deșii foarte intime, nu sunt deloc vulgare, ele se simt naturale, îi sunt organice,chiar benefice. Mai mult, există o reacție la zgomotele din public, există un exibiționism purtat cu mult umor în fața ochilor din sala, dar ceea ce emoționează este modul cum se face trecerea dintr-un registru afectiv violent în unul plăcut,comfortabil atât pentru spectator, cât șii pentru performer. Eu m-am celebrat văzând acest spectacol, dar nu știu încă de ce. Poate, așa cum adaugă Andreea Novac « spectacolul acesta nu e frumos, el se află la limita dintre sublim și grotesc ». Sau poate experiențele vizuale ca aceasta îmbogățesc interiorul și explicațiile ar atenua interiorizarea fiecăruia.Apoi, apreciez ideea unei discuții despre procesul, finalitatea și așteptările unor artiști atât de pasionați. (elisa)
Az alkotók bevallása szerint a négy éve játszott előadás környezetében éreztek valami hiányosságot, ezért az évek alatt bevezettek egy előadást követő közönségbeszélgetést, amely úgymond hozzánőtt az előadáshoz. Annak ellenére, hogy szórakoztató és tartalmas dialógust folytatott egymás között a két alkotó, szélesebb körben nem történt meg a beszélgetés. Így utólag értelmetlennek tűnik ez a kezdeményezés, hiszen az előadás nincs rászorulva a magyarázkodásra. (réka)
A plakát túl sokat mutatott meg az előadásból. Mindenki tudta, hogy intim előadás, mindenki várta... és nem volt meglepődés. Sőt, még fény-árnyék sem. Mint más lélek-vetkőzős előadásoknál, itt is megjelenik a hánytatás és a sírás. De nem bontakozik ki, nem itatja át az egész előadást. Szükség volt arra az egy mondatra. (zsomb)
Matrac nélkül is működhetne az előadás. Ilyen helyzetben már nincs szükség tárgyakra. Higgyenek magukban az alkotók. A humor forrásához nem kell használniuk külső eszközöket. A feszültségoldó játékosság a színészi játékból is megszülethet. (deka)
Finalul a fost prea brusc, nu doar datorită absurdului compoziției, dar și pentru că am păstrat toată comunicarea sacră, am încercat să nu fac zgomote, dar brusc trebuia să aplaud. (elisa)
Lehet még fokozni? (kata)
Én szembenéztem a matraccal és úgy éreztem... ismerem!
De ugye a „kaméleon test” nem a csalogató ággyá válást jelenti? A test miért csak egy bálványként jelenik meg? Testünk felvállalása vallomást jelent!? (zsomb)
Trebuie să maii văd spectacolul pentru a mă decide ce nu am înțeles. La acest prim nivel, cred că am fost extrem de egoistă și am fost mai mult atentă la afectul meu, nu la o descifrare rațională a obiectelor sau discursului dansant. Poate o soluție pentru experimentul acomodării mai ușoare la public ar putea fi reducerea numărului de spectatori?! (elisa)
Egy matrac táncol a színpadon.
You know...I just love my PLAYFUL body...
GERGYE KRISZTIÁN TÁRSULATA ÉS A KÖZÉP-EURÓPA TÁNCSZÍNHÁZ PRODUKCIÓJA - Danse macabre
A minimalista látványvilágot erős motívumok határozzák meg. A tánc eszközévé váló két kasza a haláltánc banálisnak tűnő kelléke. Az alkotók viszont elérték, hogy a kasza jelenetről jelentre átalakuljon. Az előadásban megjelenő obszcenitás, a kasza nyele mint fallikus szimbólum, adott ponton eltúlzottnak hat, ám a Dance Macabre előnyére válik, hogy előtte már több formában láttuk a használt kelléket. Erőteljes kép például az ingaórává alakítás, amikor minden mozdulat leáll, és csak a kasza suhogása hallatszik, jelezvén a közeledő halált. A haláltánc idején az áldozatok egyenlőként vannak ábrázolva, ezért elfogadhatóak az ismétlődő motívumok, s az már csak alkotói rafinéria, hogy a visszatérő mozdulatokban megjelenő kis változtatások mégis képesek megmutatni a különböző karaktereket, a halálhoz való viszonyulásunk különbségeit. Letisztult mozdulatrendszerű előadás, amely egyértelmű gesztusokat használ. Ez egy nemzetközi táncfesztivál esetén még inkább érvényesül, mert itt létrejön az, ami sok előadásnál nem. Mindannyian egy nyelven kezdünk beszélni, a mozdulat és a zene nyelvén, egyformák vagyunk, akárcsak a haláltánc szereplői. (deka)
A haláltánc igazi feszültsége a szörnyszerű csoport-kompozíciókban igazán tettenérhető. A szörnyek „megszületése” és egy gyengéd mozdulatból kiinduló láncreakcióként megjelenített halál valami olyan szempontból közelíti a központi témát, ami túljut a kliséken. A „négykezes etűdök” hátborzongató koponya-formákat idéznek, amit játékossággal „fejelnek” meg az alkotók. Ezekhez a jelentéses pillanatokhoz hasonló a kaszák inga-szerű, szinte önműködő mozgása, ami behozza a fogyó idő archetípusát. (kata)
A néha megjelenő játékosságban rejlett valamilyen lehetőség. A tánckánon és hármas jelenetek látványosabbak voltak, a körmotívum kezelése is jól működött. (réka)
A fényezés visszafogta az előadásban rejlő durvaságot, azzal, hogy kellemes és biztonságos atmoszférát teremtett. Nyitottnak tűnt a játéktér, de mégsem volt kiút a színészek számára, mindaddig amíg véget nem ér a rituálé. Teljes koncentrációval vettek részt, minden izom feszült, a pillantásaiktól megíjedtem. (zsomb)
Mitul apare aici ca frumuseţe povestită de corpurile care se mişcă și se metamorfozează aproape inuman. Discursul dansant pune in valoare bogația fizică a interpreților, capacitatea lor de a se descompune, in sens grotowskian, într-o variata biomecanică. Personajele par că au purtat bătalii secole întregi datorită costumelor și atitudinii superioare. Dar astfel, componenta misterului este accentuată. Protagoniștii trec ușor de la “hidoșenie” la un lirism al monștrilor, evoluție care a solicitat publicul. Spectacolul invită,este aproape interactiv, m-am surprins gândind: “Ahaaa.E Charon, luntrașul Styx-ului”.Mai mult, multe din imagini mi-ai amintit de studiile lui Francis Bacon despre corpul uman. Așadar, trimiterile au fost clare deși cr
ed că e necesar un public avizat care să aprecieze experiența unei astfel de călătorii.(elisa)
A zeneválasztás és a térhasználat együttese kétséges. A hatalmas térben elveszett a haláltánc súlya, a koreográfia nem volt képes kitölteni a köbmétereket. Nem vált hangsúlyossá a puritán fehér (padló) és a fekete mozgás (jelmez) közötti ellentét. A mozdulatok nem hordoztak magukban mélységet, megmaradtak a makulátlan test felszínén. Az ismétlések szájbarágóssá váltak, főleg, hogy a kezdeti energiát a táncosok n-edik alkalomra már nem hozták ugyanolyan intenzitással. Azt mondanám, hogy jó, szép, de szép lehet egy masni, vagy kirakat, a danse macabre miért hordozná magában a szép fogalmát? (réka)
Az ismétlődő motívumok nem voltak olyan erősek, hogy többször is megnézzük azokat. Sok energiára volt szükségük a színészeknek, de a végére kezdett elfogyni... így hosszúnak tünt az 50 perc. (zsomb)
A különböző táncstílusok elemeiből építkező mozdulatsorok túl elemeltek, túl esztétikusak a témához, a többszöri ismétlés ellehetetleníti a haláltánc feszültségének fokozását. A közönség lassan elveszti érdeklődését. (kata)
Au existat momente în care îmi era frică de obiectul scenic “coasă” pentru că, fiind real, el putea să provoace accidente.(elisa)
Hogyan jutottak el a haláltánc ilyen stílusú ábrázolásához? (réka)
Lehet-e mozgással az illusztráláson, kifejezésen túl értelmezni is? Meg tudja e válaszolni a sok „miért”-et? (zsomb)
Egy haláltáncot csak feketében, rezzenéstelen arccal és humor nélkül lehet elképzelni? (deka)
Miért érzi azt egy alkotó, hogy több eszközzel is el kell mondja ugyanazt? Bizonytalanságból nyomatékosít? A halálhoz kapcsolódó kézenfekvő jelek – csuklya, kasza, a cím – mind szükségesek? Elkerülhetetlen a túlmagyarázás? (kata)
Coasa a fost o alegere bună,care a fost folosit original dar, de ce o coasă adevărată?(elisa)
.jpg)
ÁGENS TÁRSULAT - NőInTime
A zene használata végiggondolt. Az eltérő dallamok egymásra csúsztatása, megállítása és elindítása a színészi játékkal, a dramaturgiával ellentétben megteremti a várt feszültséget. (deka)
A két nő közötti viszony vezetése jó lett volna, ha nem ebbe a környezetbe van helyezve. (réka)
Úgy volt az előadás interaktív, hogy azt senki sem érezte. Mind az ötven néző, még ha mozdulatlanul is, ugyanazt a szerepet töltötte be – úgyanúgy volt kihasználva – mint a két nő, mint a vetítő fiú. (zsomb)
Spectacolul ”NőInTime” are la bază femeia. O femeie care își dorește să dețină controlul asupra celorlalte femei.Însă, această dorință îi va îndepărta pe cei din jur și îi va distruge și ei demnitatea personală. Așadar, există o receptare clară a logicii interioare a poveștii. Un moment autentic, credibil, din care s-a născut emoție e cel în care Femeia nr.1 a cântat, dar era un moment așteptat, deci previzibil. O altă imagine care rămane pe retina spectatorului este opoziția dintre femeia care juca tradiționalul joc ”Go” și reprezentanta modernitații (Femeia nr.3) care se juca pe I-Pad.(elisa)
A megértés vágyával néztem az előadást, szinte végig, csak az utolsó pár percben adtam fel teljesen. Meggyőződésem, hogy az előadásban megjelenő indokolatlan hatalomgyakorlás és egyéb felszínes vagy következetlen viszonyrendszer mögött egyszerűen nincs semmi más. Nem az a baj, hogy nem értem, hanem, hogy úgy látom, nincs mit megérteni. Nekem ehhez a realitástól elemelt világhoz, vázlatos történethez, erőltetett karakterekhez semmi közöm. Dühös is csak előadás után lettem, közben semmi inger nem ért. (kata)
Volt olyan szereplő, amely következetlenül volt felépítve. Az előadásban imitált kultúrát a harmadik nő nem ismerte, nem tudta, hogy kell leülni, hogy kell köszönni. Egyszer csak tudta, hogyan kell meghajolni, tiszteletet tenni. Majd megint ismeretlenné vált számára. (zsomb)
A nőInTime többrétű szójáték humort sejtet, ami az előadás első pár percében meg is születik. A kultúrák összeütköztetése – a gésa és napjaink prostituáltjának találkoztatása – lesz a kezdeti konfliktusforrás. A más-más múltú szereplőket összehozza a munka, amelyre a fiatal lány (Madák Zsuzsanna) jelentkezik. Az eszközök viszont, amelyeket az alkotók használnak, sablonosak. A díszletek és jelmezek az illusztrálás szintjén maradnak, nem válnak hitelessé, és ez levesz a történet súlyából. Az eszközök használatának nem értjük az okát. A gésának kimonószerű az öltözete, a fiatal lánynak iPad van a kezében – első kézből vett megoldások, amelyek az előadás alatt nincsenek végigvezetve. A falra vetített élő felvétel egy ilyen kis térben nem érvényesül. A történet vége felé közeledve már egymás arcára, ruhájára vetülnek a felvételek, amelyek szintén elvesztik lényegüket, mert nem kivehetőek, ezért a közönség képtelen értelmezni azokat. Az ismertető három szereplőt tüntet fel, viszont a térben végig jelen van a vetítőrendszert működtető fiatal férfi, aki a koncepció miatt a történet részévé válhatna, de mivel a vetítésen kívül semmit nem tesz, az ő jelenléte is indokolatlannak, kényszermegoldásnak tűnik. (deka)
A tér és a technikai kütyük sterilsége letisztultságot sugall, de kiderül, hogy nem rendezett, hanem gondolatbeli csupaszság van a háttérben. Nem érvényesül a kísérletező jelleg, amit a kamera, projektor ígér a több nézőpont lehetőségével. A szöveg hiába egyszerű, rövid replikás, az élesség helyett semmitmondóvá válik, így az élőzene vagy bejátszások is elveszítik súlyukat, még kontrasztot se sikerül nekik képviselniük. Az elemek élesen körvonalazottak, de nem megy végbe az elemelés, eszköznek megmarad. A történet sablonos szinten mozog, nincs személyessé téve, vagy mint koncepció, a személytelenség szándéka sem érvényesül. A technikai kellék használatának szükségessége hiányzik, megalapozatlan, egy imponálni kívánó tett. (réka)
Dar, minusurile apar în momentul nevoii de înțelegere a detaliilor care fac un spectacol să fie teatru,dans sau mișcare. De exemplu, personajul bărbat nu are rol în evoluția piesei,el nu creează conflict și nu joacă statutul Femeii 1. El devine actorul-mașinist care așează un proiector pe pânza albă a costumelor femeilor. Deși calitatea imaginii proiectate a fost una de calitate, nu se înțelege funcționalitatea în cadrul spectacolului, riscând ca totul să devină o paradă de elementee tehnice care eclipsează ceea ce s-a voit a fi ”jocul actorilor”. Dacă începutul a fost clar, în final publicul nu a ințeles exact scopul benzii de lumină, care in fapt... marca ieșirea fiecărui om din sală. Dar ideea că publicul urmează exemplul celor patru actori care părăsesc nucleul nevoii de posesiune (Femeia nr.1) ieșind unul câte unul trebuie apreciată. Esențializând,contrucția a fost infantilă și extrem de previzibilă.Imaginația creatoare nu e proiectată pe un costum, ea există în artist sau nu.(elisa)
Az öncélú alkotásoknak van létjgosultságuk? Megteheti egy alkotó a nézővel, hogy kihasználja a jelenlétét vélhetően saját kiteljesedésére és nem ad semmit cserébe? (kata)
Mi a célja egy olyan előadásnak, ami után úgy jön ki a közönség, hogy nem ért semmit? Kivel van baj? (deka)
Nem adtak kulcsot, ahhoz, hogy megértsük. Kijövünk az előadásról és nem tudjuk mi történt. És azt sem tudjuk eldönteni, hogy ezért ki a felelős. Szabad-e így megalázni, és lealacsonyítani a nézőt? Itt már nincs is szó nézői státusról... már emberek sem vagyunk ott bent. (zsomb)
Miért működne a tisztázatlan egy ismeretlen kultúrába téve? (réka)
Ce rol are proiecția? Evoluția Femeii nr.2, personaj care a fost mereu aproape de nevoile Femeii nr.1 (jignită fiind de refuzul laptelui, a preferat să îl bea ea), care o ajuta pe Femeia nr.3,înlocuitoarea ei și care, după aceste manifestări de fidelitate, alege să fie ’’kurva”...vi se pare convingătoare? (elisa)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)